Skip to content

Egy hosszú dugás

Azt, hogy Triola* egy erotikus őstehetség, csak a harmadik menetnél kezdtem megsejteni. A rendes repertoár szerint indítottam, először a nyelvemtől kapott becézéssel hoztam megfelelő hangulatba. (Mindig így szoktam, meg most nekem is kellett egy kis idő, hogy igazán beleéljem magam a dologba). Az előző napot Esztergomban töltöttem, a szép nap megkoronázása volt a “Veled, Uram!”, Szörényi-Bródy új rockoperája. Az elvesztegetett időt viszont be kellett hozni. Szorított a határidő, így egész nap gályáztam a képernyő előtt ülve. Egyedül voltam a lakásban. Fordítottam, a regenerációs szünetekben meg kimentem a konyhába és főztem. Iszonyú mennyiségű kaját készítettem: tejberizst, pulykatokányt meg gyümölcslevest. Késő estére lettem kész, lehűtöttem gyorsan vízfürdőn és elraktam a frizsibe mindent a hazajövőknek. Gyors zuhanyozás és már rohantam is. Épphogy csak kiértem az Erzsébet térre, és a fáradtságtól végigaludtam az utat, a busz meg szépen elvitt Triola dunaparti városába.
Na aztán a nyelvlecke után már én is elértem az üzemi fordulatszámot, és elkezdtem. Fantasztikus volt, mint mindig, a legelső behatolás, kamaszos örömmel súgtam a fülébe: ‘Most már a szeretőd vagyok!’ Triola sima és gömbölyded mindenütt, feszes fenekén, ahogy mondani szokták, szét lehetne nyomni a bolhát. Puha szép barna haja van, zöld macskaszeme, és különlegesen finom és bársonyos a bozontkája. Kellemes síkos meleg fogadott Tri selymes ölében, és éreztem egy-két ígéretes szorítást is. Bár ezt csak olyan bemutatkozás-félének szántam, azért eltartott jó hosszan, és Tri élvezte is, kipirult, mozgott is kicsit, de hát ez a legelső volt köztünk… Aztán eljutottam a végére, és a fülébe leheltem a kérdést:

– “Beléd élvezhetek?” Két heves bólintással felelt, és szorosan rámtapadt. Hatalmas erővel spricceltem belé, hihetetlenül jó volt ez a kirobbanó erejű kielégülés. Ő meg együtt ringatózott velem, örült az örömömnek.
Megint megtöltöttem a poharainkat pezsgővel. (Remek hideg volt, mert mindhárom palackot megfagyasztottam a mélyhűtőben, így aztán a vastag törülközőbe csavarva még jegesek voltak, amikor a taxival kiértem Triola nyaralótelepi kicsi házához). Aztán visszafeküdtem, és ő látható örömmel vette tudomásul, hogy még mindig harcrakész vagyok, és meglehetősen beindulva fogadta, amikor újból belesiklottam. Ez már összecsiszoltabb volt, mint az első, jobban szinkronban volt a mozgásunk is. Amikor hosszú idő után eljutottam a csúcsra, artikulálatlan hangokkal, rángatózva, Triola hihetetlen erővel ölelt magába, karjai hevesen a nyakam köré fonódtak, lábszárai szorosan összekulcsolódtak a derekamon.
Harmadszor is beléhatoltam. Előtte marokra fogtam a szerszámomat, és körbe-körbe vezetgetve simogattam a punciját mindenütt. Megrándulva, fel-felnyögve élvezte a cirógatást. Felvillanyozta a dolog. (Gondolom, kezdte már megsejteni, hogy miért mondtam a telefonban, hogy én csak egyet kérek tőle: időt. Időt, mert szeretem mindennek megadni a módját. Kényelmesen alámfészkelődött, “jókislány-pózba” téve a lábait. (Ez nálam a fülig felhúzott, széttárt combokat jelenti… hát, aki így tesz, férfitársaim, nem az az igazi jó kislány?!?) Puha, de izmos puncija most már ritmikusan és meglepő erővel szorítgatott, és úgy tíz perc után a csípőmre tette kétoldalt finoman a kezét, és gyengéd mozdulattal hátrébb tolt, majd visszahúzott, jelezve, hogy szeretné, ha nagyobb amplitúdóval mozognék. Ettől fogva mindig teljesen kihúztam, de a hüvelyének síkossága és a farkam tökéletes merevsége miatt nagyon könnyen mozogtunk, hamarosan obszcén cuppogó hangokat produkálva. Barátnőm egyre feljebb került egy képzeletbeli létrán, kezdte szaporábban szedni a levegőt, arca eltorzult a feszültségtől, már csak befelé figyelt. Én könnyű helyzetben voltam, az Alexander*-platót elértem, így teljes erővel Triolára tudtam koncentrálni. Még abban sem voltam biztos, hogy várható orgazmusa engem is magával sodor majd. Ráér…!
És megjött! Pici, végigfutó remegések jelezték a jöttét. Tri orra tövén is gyöngyözni kezdett a verejték, kapkodott a levegő után, az ütem is érezhetően gyorsult, és egyszerre csak ott volt a nagy ő. Nem olyan “mindent-elsöprő”, hiszen még csak kezdők voltunk egymás számára, de alapos és félre nem érthető. Hüvelye észrevehetően megrövidült, és ekkor valami csodás dolog történt. Orgazmusa közben méhszája hozzátapadt a makkomhoz, és éreztem, ahogy lüktetve, össze-összerándulva szívogatja. (Nem véletlenül nevezték el a középkori anatómusok a méhet “ondót szürcsölő állatká”-nak.) Bár pillanatokkal előbb még úgy gondoltam, jó messze vagyok, ez a hihetetlenül erotikus élmény szemvillanás alatt heves ejakulálásra késztetett. Üvöltve beleélveztem megint.
Összegabalyodva, félálomban néztünk egymásra, amikor egy idő után egyszerre ébredtünk föl. Pillanatok alatt elfogyott a második üveg is, meg egy kis Unicum, úgyhogy a következő elalvásig, vagyis hajnalig terjedő órák nagyon ködösek a számomra. Azt azért tudom, hogy bármibe fogtunk, nagyon jó volt. Arra is világosan emlékszem, hogy akkor tapasztaltam meg először, hogy milyen baromi szűkre össze tudja húzni a bejáratát. Nyögdécselve élvezte, ahogy a vaskemény farkam utat törve becsusszan, én meg hörögtem a kéjtől. Komoly erővel kellett nyomni, végig, annyira szűk volt. A síkos, rugalmas, izmos gyűrű végigcsúszott, föl a farkam tövéig, mintha egy sokkal kisebb stretch-kesztyűt próbáltam volna felhúzni. Arra is emlékszem, hogy az egyik alkalommal négykézláb csináltuk végig, nagyon kíváncsi voltam, vele milyen hátulról. (Mindenkivel más, teljesen más! Furcsa dolog: sohasem tudom előre megjósolni, kivel milyen érzés lesz…) Jó volt. Aztán ismét elsodort bennünket az álom.
Amikor megint magamhoz tértem, Triola még szendergett. “Majd adok én neked alvást!’ – gondoltam, és némi simogatás után belecsúsztam. Készségesen, forrón és síkosan fogadott. De nagyon álmos lehetett, mert egy pár perc után picit durcás arccal, de szelíden eltolt magától. “Most ne” – susogta és én szótfogadtam. Elaludtam megint, egy lepedőt terítve magamra.
Már majdnem dél volt, magasan járt a Nap, amikor felnéztem. Triola szerető pillantással méregetett, zöld macskaszeme vidáman csillogott. Nyoma sem volt benne az előbbi álmos durcásságnak. “Akarod?” – kérdeztem, és feleletként ő már húzott is magára. Most már nagyon érezhető volt, hogy az orgazmuskája ellenére is még elég alaposan fel van ajzva. Rutinosan szorítgatott odalent, hálásan kuncogva fogadta visszajelzéseimet és erotikus helyzetjelentésemet, valamint a heves és alapos taktikai és stratégiai elképzeléseimet. Aztán ezt suttogta:

– “Hadd rakjam kicsit összébb a lábamat!” Összezárta, majdnem teljesen, és én keményen hozzádörzsölődve, végigszántva a csiklóján, felülről, valami lehetetlen szögből vadul hatoltam be a puncijába, magammal sodorva és begyűrve a kisajkait… De ő éppen erre vágyott. Minden lökést teljes hosszában végigélvezett, minden lökéssel feljebb jutott. Aztán egyszerre odanyúlt. Ez mindig őrjítően fel tud izgatni, akkor is, ha a behatolás elején visznek bele egy kis extrát, akkor is, ha akció közben a hüvely falának feszítik neki kézzel a farkamat. Van, aki a bejáratot tárja szét, vannak, akik a csiklójukat simogatják, mindenképpen őrjítő tud lenni, na! (És még vannak férfiak, akik elparancsolják onnan a nő kezét. Mert zavarja őket !!)
Odatette a kezét, és többfélét is művelt. Nem a szokásos módon ingerelte a csiklóját, de azt is csinálta, közben meg vigyázott, hogy a szoros kontaktus meg ne lazuljon. És kezdett intenzív hangokat is kiadni. Jajgatott, nyögött, beszélt. “.,.jajistenem, de jóóó, de csodálatos, ez az… jaj, most mindjárt, csináld, csináld, jaj, de jó vagy, isteni vagy—” .és trágár szavakkal kérlelt, és följebb és följebb, és egyre hevesebben, és egyre szorosabban, és egyre lucskosabban és egyre vadabbul. Lihegve buzdítottam: “Gyere, Tri, gyere, élvezz el! Gyere, élvezz!!” És sikoltva, összerándulva, minden porcikájában reszketve elélvezett.
Egyetlen gondolatom volt csak, miközben cirógattam alélt, pihegő, fennakadt szemű, valahol még mindig messze járó barátnőmet: vajon maradt-e bőr a farkamon? Maradt. Alaposan meggyötörte ugyan a szokatlan igénybevétel, a satuszerű szorítás, préselés és feszítés, nem is élveztem el, de nem is ez volt a fontos: Triolának sikerült. Jó úton haladtunk.
Kis idő után azért, amikor magához tért, ráfeküdtem megint, és a még sajgó, kidörzsölt, ám akciókész jáderudamat bevezettem a… (mi is a párja? alabástrom csésze?) Na mindegy, bevezettem a hűs alabástrom csészéjébe a rubindorongot (a jáde zöld, vagy fehéres-zöld, az enyém meg szép rubinvörös volt.) Bevezettem, mert a végére kellett járnom a dolognak. Nyakamba raktam a lábát is, hogy egészen mélyre hatolhassak benne, popsija alá párnát tettem. Isteni volt, fantasztikus volt! Sokkal jobban esett, mint gondoltam. Szorítottam, hogy szinte ropogott a teste a karom között, és most kizárólag a saját orgazmusomra koncentráltam. A végén már egészen lassan mozogtam. Lassan, nagy erővel. Bizseregni kezdett a heréim tövén, aztán a bizsergés átterjedt, szétáradt, megerősödött… Tri ölelt, karmolgatott, harapdált… éberen figyelt és segített. Lejjebb rántottam őt az ágyon, a lábujjaimat meg nekifeszítettem az ágytámlának. Még egy kicsi, még egy, na még egy… és hirtelen úgy csapott rám az orgazmus, mint a szökőár. Elborított, magával sodort, alig kaptam levegőt. Triola megragadta a fenekemet és az öléhez préselt. Úgy éreztem, hogy vonaglásom közben hatalmas mennyiség lövell ki belőlem Tri csodás puncijába, pedig nyilván már inkább csak kéjes rángásokra futotta, és talán nem produkáltam semmit, de azért ez az elélvezés iszonyú jól esett. És mérhetetlenül szükséges is volt.
Megettük a kaját, amit este vásároltam a megérkezésem után, és beszoptuk a harmadik üveggel. Mivel a kisházban még Tri szinte semmit nem tudott kialakítani, előző nap mondtam, amikor hívtam, hogy ne is főzzön. Inkább aludjon előre, hogy kellően tettrekész legyen. Most volt építés alatt a zuhanyozó is, ezért igazi régi bádog (!) ülőkádban fürödtem. Tri szabadkozott a telefonban, hogy nincsen kész semmi. “Ágy azért van?” – kérdeztem. “Vagy legalább egy szőnyeg?” Megnyugtatott, hogy van ágy… Kérdezte, hogy mit szeretnék? Erre mondtam azt, hogy én csak elegendő időt kérek, mert nem szeretem elkapkodni, szeretem megadni a módját.
Visszafeküdtünk. Fényképeket mutatott, munkahelyekről, családról, – és pasikról, kocsikról, meg az Internetről mesélt. Én meg az ESZO-ról, az Alexander* platóról, a hármasozásról és a geológiáról, ásványokról, az ujjmániámról, a zongorázásról és a zenéről. Láttam, hogy igen elégedett, jól érzi magát, de azért rákérdeztem. Biztosított, hogy nagyon, nagyon jó volt. “Hiába, – mondta mosolyogva – nagyon tud hiányozni az ember lányának egy alapos kikormolás!” Elnevettem magam, mert nem ismertem ezt a szólást, de felidéződött bennem a gyerekkorom, amikor a füstcsövek kikormolása után a régi kályha, meg a csikósparhelt szinte megtáltosodott.
Búcsúzóul szerettem volna még megajándékozni valamivel. Bár én már lehiggadtam, azt azért ki akartam próbálni, hogy mihez tudok vele kezdeni az ujjaimmal. [Igazság szerint ez a “kipróbálás”, bár a haladás tempója eltérő, idővel mindig mindenkinél azonos végeredményt ad. Kellemes érdeklődést, fokozatosan erősödő vágyat, hihetetlen szintre felröpítő izgalmat, és heves, vulkánkitöréshez hasonlító, visszatarthatatlan elélvezést. Néhány hónapos intenzív gyakorlás után elélvezések sorozatát. Ha elég ügyesek az ujjaid, csak három titka van.

1. Rá kell szánnotok a kellő időt! (Ez eleinte minimum 30-40 perc).

2. Akkor kell rá sort keríteni, amikor már mindkét fél kellően türelmes (vagy amikor nyilvánvaló, hogy amit teszel, nem puszta eszköz, hanem maga a Cél.)

3. Nagyon szeretni kell a nőket. (Nem a pinát… nem, ne nevess, nem is a faszodat bennük! Az egész női nemet!) És ezt a szertartást – mert ez az! – teljes átéléssel kell celebrálnod!]
Hát odanyúltam a puncijához – hihetetlenül üde volt még mindig – és elkezdtem az ujjaimmal hárfázni, dobolni, zongorázni rajta. Finoman játszadoztam pici, kemény dudorával, sejtelmes, duzzadt, síkos szirmaival, a kis ovális terecskével a bejárat előtt, az izmos, szűk bejárattal, a redőkkel a forró alagút falán… úgy ahogy azt valaki olyan tenné, aki csak az ujjaival tapasztalhatja ki a társát. (Teljesen transzba esem ilyenkor én is, együtt, egy ütemre lélegzünk, lehunyt szemmel úgy figyelek minden rezdülésre.)
Vagy jó tíz perc után elkezdte intenzívebben érdekelni a dolog. Mocorgott, kinyílt, megduzzadt, megkeményedett. Aztán a kezét rátette a kezemre, és meglepő erővel irányítva megmutatta, a régi kapcsolatok meghitt szakszerűségével, hogy mi az ideális nyomás, milyen intenzitással esnék jól neki. Hát, mit mondjak, meglepődtem, mert más talán már a negyede erősségtől is felszisszenne, vagy elrántaná magát… de ő így szerette. Aztán hasonló erővel odahúzta az ott kutakodó másik kezemet is a kelyhecskéjére. Egy, kettő, majd három ujjam is tágítgatta, ingerelte a formás kis nyílást. Egyre síkosabb lett. Ekkor már nem bírtam tovább, feltérdeltem a jobboldalára, a fejemet a két combja közé fektettem és rátapadtam a csiklójára. Balkezemmel széthúztam a kisajkait, úgy, hogy a csikló minél nagyobb része szabaddá váljon, és a jól kinyújtott nyelvemmel intenzíven, erősen, alaposan nyalni kezdtem. Jobb kezem összefogott három ujját pedig ritmikusan be-benyomtam a puncijába, éppcsak egy kicsit, közben köröcskézve izgattam a rugalmas, erős izomgyűrűt.
Eszeveszett tempóban száguldott a kielégülés felé. Vonaglott, lihegett, sikoltozott, dobálta magát. A hajamba markolt, odaszorított fejemet még nagyobb erővel préselte a puncijára. Öleltem a combját, a puncijába fúltan vonítottam hisztérikus biztatásaimat. Megfeszült, lábujjai szétmeredtek, széttárt lábait egy leheletnyivel még széjjelebb nyitotta és egy feltörő gejzír hevességével, rázkódva és remegve elélvezett.
Reszketve, meg-megrándulva feküdt. Majdnem reszkettem én is mellette az örömtől és a felindulástól, miközben simogattam és hallgattam csituló zihálását, csillapodó szívverését. Szinte azonnal elaludt. Láttam az arcán, hogy teljesen kiürült, szemei mozogtak lehunyt szemhéja mögött. Amikor felébredt, hálásan nézett rám, és valami ilyesmit mondott, a megdöbbenéstől nem is emlékszem pontosan a szavakra: “Hát eddig nemigen volt részem ilyesmiben… Tomi*, a volt férjem sohase bújt oda… De más se nagyon…”
[Szörnyű és sírnivaló. Ugyanis sokkal több szunnyadó erotikus tehetség van a hölgyek között, mintsem azt akár ők maguk, akár a férfiak közül bárki sejthetné. Panaszkodott nekem már kolléga félrészegen, hogy ő csak azért csábítja el a gyakornoklányokat a tanszéken, mert Emese*, a felesége, nem ad semmit. “Frigid, mindig is az volt…” – Frigid, ugyan! Az a nő lenne frigid, akivel aznap délelőtt is tombolva szeretkeztünk és a körmei nyomától még este is sajgott a hátam? Aki egyetlen kósza érintéstől be tudott indulni? – Más. Orsit*, egyik kedves barátnőmet a férje az ágyban csak fapinának hívta… és ostoba, felfuvalkodott férfigőgjében gúnyosan énekelve (!!) mindig így kiáltott fel: “Isten hozoooott a Szahará-há-há-ban!” – amikor rájött a kangörcs és beverte neki (erre az ocsmányságra nem illik finomabb kifejezés). Pedig Orsinak szeretkezéseink csúcspontján mintha forrás fakadt volna fel az öléből, összekent és átáztatott lepedőt, zsebkendőt, kocsi-üléshuzatot, mindent…]
Aztán ölelgettük egymást. Triola rajtam heverészett. Átkaroltam és ringattam még egy darabig. Megfürödtünk, felöltöztem. (Már késő délután volt. Egész nap a lábunkat se tettük ki. De minek is? Kit érdekelt a külvilág?) – Felöltözött ő is, kikísért a buszhoz, Hamar beértem a városba és átszálltam a távolságira. Majdnem teljesen besötétedett, mire Pestre értem. Elnéztem nyugat felé, ahol a liláspiros alkony valahol ott rejtette Triolát, kedves újdonsült szeretőmet. Most ugyan dolgoznom kell, de a rákövetkező hétvégén majd megint megyek hozzá. Akkor majd sort kerítünk mindarra, (haha… csak egy pici töredékére!) amire most nem jutott idő. Még egy év múlva is marad felfedezni való épp elég. De hát van időnk! És van kedvünk is hozzá. Nekem mindig is volt. Triola pedig, amint azt megtapasztaltam, igazi erotikus őstehetség.

Published inVad szextörténetek